szabadtéren szabadlábon

Mire jó a hétvége? Leginkább arra, hogy hétfő reggel fáradtabban vonszoljam be magam a munkahelyemre, mint ahogy pénteken hazamentem. Tervbe volt, hogy péntek este lenézek a Gödörbe Ludmillára, de annyira feltörte a csudacsini piros pipellőm a lábamat, hogy papucsot is alig tudtam felvenni, úgyhogy azt szkippeltem.
Beruháztunk egy vízipipába, úgyhogy szombat délután 5 óra magasságában sikerült is kibringáznunk a Kopaszira, hogy felavassuk az újdonságos pippanatot. Sajnos az idő nem kényeztetett el minket, úgyhogy 7 felé már igencsak fáztunk, úgyhogy irány a Gödör, ahol Marsóékkal találkoztunk.
Vasárnap internesönel mádörszdéj, előtte halálra zabáltuk magunkat a Belfritben. Koraeste vissza a citybe, irány Óbuda.
Először bringával és rollerrel akartunk menni, de aztán ahogy alaposabban szemrevételeztük egymás bamba fejét, gyorsan áttértünk a bkv-s verzióra. Ez se volt olyan zökkenőmentes, mint ahogy gondoltuk, de viszontagságaink, és a kelleténél jóval több bkvjegyet használva koppra pontosan megérkeztünk a Quimby koncert kezdetére.
Iszonyat tömeg volt, nekünk mégis sikerült az első sor szélére bekönyökölnünk magunkat. Mert: "Mi vagyunk a legnagyobb rajongójuk!" Ugye, Orsi?
Mint utóbb kiderült, a pozicionálás mégse sikerült annyira tökéletesen, mert pont a gigaméretű hangfalak mellett álltunk, úgyhogy a hazafelé út meglehetősen egyoldalú beszélgetésben merült ki:
-Alig hallok.
-Tessék?
-Mondom, alig hallok.
-Jaja, jó volt!
:)
Visszafelé 2 számmal korábban elindultunk, hogy Orsi elérje a 11 órási buszt Diósdra (amiről persze kiderült, hogy 11.55-kor indul, sőt, 11.25-kor is... :)
Orsitól hallottam egy kifejezést, még múlt szerdán. Maktub. Jelentése: írás. Arra szokták használni, ha valami sorsszerű történik az emberrel. Valami, ami egyértelműen az orrunk alá dörgöli, hogy minden mindennel összefügg, és igenis van egy felsőbbrendű erő (hívjuk mondjuk sorsnak), ami irányít.
Állunk a buszmegállóban, és várjuk a 86-ost. Mivel nem tudtuk, hogy hol van a megállója, addig keresgettük, amíg utolért minket a tömeg. A megállóból Orsi felhívja Gábort, hogy mikor találkoznak. Gábor mondja, hogy most megy a barátnőjéhez, nem tudnak összefutni. Mi megunjuk a tömegben várakozást, és úgy döntünk, hogy inkább 1-es villamossal megyünk. Rohanunk, és épp elérjük a vilit. A következő megállónál pedig felszáll Gábor. Na, mi ez, ha nem Maktub. :)
Egy mondat kattog a fejemben egész nap: a hétfő mindig széttör. Busa Pistánk örökbecsűt alkotott. :) Kár, hogy tényleg utálatos ez a hétfő. Pedig egész szerethető neve van.