"Zsófi, nem kerestek a mentősök?!?" :)

Hajjajaj, ha tudnátok mi történt az elmúlt 5 órában, komolyan mondom, nektek is fájna a hasatok a nevetéstől.
De kezdem az elején. Kinga este 8-ra jött hozzám, mert (mivel mindketten betegek vagyunk, ezért nem megyünk bulizni, viszont már régóta terveztünk egy fotózást Endrével a diszkógömbbel, úgyhogy ezt ma este terveztük megejteni) hármasban terveztük a túrát: Bios, Kingu és jómagam. Igenám, de Bios megroggyant fizikai állapotából adódóan lemorzsolódott, maradtunk hát ketten.
A főpróba a konyhámban zajlott, amikoris kiderült, hogy a hűtőbe elhelyezett Endrére nem tudunk rávakuzni. Mindegy, majd megoldjuk. Magunkhoz vettünk egy zseblámpát, egy hajcsatot, magát Endrét a diszkógömböt, és nekiindultunk Budapestnek.
Első utunk egy telefonfülkéhez vezetett, aholis kinga hajcsatjával felerősítettük Őuraságát. No, itt kezdett el esni az eső. :) Sebaj, irány a villamos. Ott is fotózásnak vetettük alá a sárga csrillinger utasait. Mellettünk Dö. haverja, szőri kísérte figyelemmel a történéseket lopva az ablaküvegen visszatükröződve. Az állomások a következők voltak:
Merlin
Gödör
Andrássy-Bajcsy-Zs. sarok
Bazilika
Ezredes
Roosevelt tér
Hopp, itt álljunk csak meg egy szóra. Itt történt ugyanis, hogy kinéztem magamnak egy jó kiállású fát, amin szinte már csillogni láttam Endrét. Igenám, de a legalsó ága is min. 2 m magasan volt. Sebaj Tóbiás, majd Kinga a nyakamba ül, és felkötözi a frissen kioperált kabátzsinórjával. :) Tartottunk egy főpróbát. Kinga a nyakamban, majd beszarok, de hősiesen dülöngéltünk pár másodpercig. :) Egyszercsak fentről:
- Csepi, letehetsz, a Gömb még nincs nálam. :)
Jött a 2. megpróbáltatás. hhhöööööögrrrhhh.....
Endre fönt... Jihú!
- Ööööööööööö, Te, Csipu! Ez a bazi nagy fa totál kitakarja a Várat meg a Lánchidat.
- Basszameg...
3. erőemelés :)
Itt már picit éreztem, hogy nem nagyon állok stabilan, de a fotózásért mindent. -Megjegyzem a túloldalon a taxisok már kezdtek gyülekezni, és ujjal mutogatni a hirtelen jött attrakció láttán. Volt, aki nem általlott még ránk dudálni sem.
Mindegy. Büszkén (na jó, nem büszkén, de mindenesetre valahogy) leszedtük a leszedhetőt, és felkötöztük egy másik fára. Szerencsére ott már nem volt szükség a nyers fizikai erőmre. Pffffh.... :)
Hátra volt még a Lánchíd, a Bohóc, és még egy csomó jobbnál jobb fejben eltervezett helyszín.
Gyors stratégiai egyeztetés a mekiben, majd megállapítottuk, hogy mindketten hullák vagyunk, viszont a metró már nem megy, úgyhogy hazaviszem Kingut.
Autó felvesz, irány haza.
Akkor született meg az ötlet, hogy kéne valami extra. Nomi? Rendőrautóban Endre? Hmmmmm, nem rossz. VAGY INKÁBB MENTŐAUTÓ???!!!!
IGEN!!!!!!!!!!!!!
Meg is álltunk egy parkoló mentőautónál és bekönyörögtük magunkat egy fotóra.
Hihetetlen pofátlanok voltunk:
- A kék villogót is felkapcsolná? És a lámpát tartsa egy picit lejjebb kérem! Köszönöm! :)
Nagyon készségesen álltak rendelkezésünkre. -akkor még-
Utólag is köszönet érte.
Kib@szott jó képek lettek!!!!!! (Hamarosan -némi utómunka elvégzését követően- láthatjátok őket)
Na, akkor kell még valami, menjünk el a Budakeszi útra a tűzoltóságra és próbáljunk meg oda is bejutni. :)
Gondolhatjátok, hogy mivel nem vagyunk normálisak, milyen lelkesedéssel indultunk neki a küldetésnek.
Sajnos csak a villamos remizig jutottunk, egyszerre csillant fel a szemünk a temérdek sárga kígyó láttán.
- Kopp-kopp! (vékony nyávogós hangon:) Jó estét, tudna nekünk segíteni?! Blablablaaa
Lényeg a lényeg, lettek fotóink.
Viszont fotós táskánk nem.
HOOOPPPPPÁÁÁÁÁÁÁ!
Hol van Kinga fotóstáskája???? Benne a pénztárcával, a másik objektívvel, pótakksikkal, ésatöbbi ésatöbbi.
A MENTŐBEN! BASSZAMEG!
Teljes kétségbeesés! De nini, ott egy mentőautó! Menjünk csak utána, csak megáll valahol! De meg ám! János Kórház. Nu, itt félre is állok.
- Tessék mondani, a tramtaram ilyenolyan mentőszámú mentőautóban maradt a fotóstáskám, mit csináljak, hogy visszakapjam?
- Hívja a 104-et.
- oké.
Kicseng (104) megismételtük ugyanazt mint fent.
- Ők épp a János Kórházba mennek a baleseti sebészetre.
Irány befelé autóval a János területére. :) Több mentőautó megvizsgálása... Semmi...
Olyan helyeken jártunk, hogy az valami félelmetes, nem csodálkoztam volna, ha nedvedző zombik támadtak volna ránk ott bent. Behajtani tilosokon, kátyúkon és úttalan utakon autózva körbejártuk a HI-HE-TET-LE-NÜL nagy János Kórház területét.
SEMMI!!!!
Újabb kérdezősködés, majd 104. Már szinte régi ismerősként köszöntöttek minket a vonal túlvégén.
- Igeeeen? Épp ott állnak a házuk előtt! Elvitték Önöknek a táskát! De akkor maradjanak a kórháznál, mindjárt odamennek.

És láss csodát, kéken villogva jön Kinga fotóstáskája!
Mi visítva röhögtünk, a mentősök már kevésbé. (Mondtam, hogy csak az elején voltak lelkesek.) Gondolom nem örültek, hogy két hülye pics@ után kell cipelni a sz@rjaikat!
Tényleg, ilyen segítőkész és kedves emberekkel nem nagyon találkoztam, elnézést a kellemetlenségekért!

Kingával a ház előtt gyorsan még levontuk a következtetést, hogy rohadt jó kis életünk van, és imádjuk az egészet úgy ahogy van, az összes kalamajkával együtt. :D
Mondja valaki, hogy nem vagyunk hülyék. :D
Ugyebár...

NínóCsipesz, aki az utóbbi időben gyanúsan sokat jár kórházba

folyt. köv. amint felépültem a Kinga okozta gerincsérvből :D