Megéltétek már a TÖKÉLETES NAPOT? Tudjátok, amikor minden sikerül, minden fasza és csak az a dolgod, hogy észrevedd és élvezd az életedben a jót. 2010. május 29-e ilyen volt nekem. Egy életre megjegyzem ezt a dátumot.
Nem tudom, mivel érdemeltem ki, (gyanítom, hogy Sors Anyánk megszánt a rengeteg szivatás után) de mindenesetre köszönöm.
Egy hirtelen jött gondolat után Márkkal felkerekedtünk, beraktuk a hálózsákokat az autóba, és elindultunk Balcsira. Se szállás, se útiterv, se semmi, csak az út és mi.
Lefelé menet beugrottunk nekem venni egy fehér Converse-t. Csak egy darab volt kis méretben, és mit ad isten, PONT JÓ rám.
Beugrottunk Márk szüleihez egy kávéra, aztán irány tovább. Gárdonyban megálltunk megenni a legfinomabb gyrost, amit eddigi életem során ettem.
Délután 1 körül értünk le Balatonszárszóra. Találtunk egy strandot, ahol kiterítettük a kis pokrócunkat, és jöhet a napfürdőzés. Sőt! Még a Balcsiba is bemerészkedtünk. Először óvatosan, majd egyre bátrabban. Tök jó a víz, simán lehet benne úszni.
Elfeleztünk egy lángost, amit mintha körzővel rajzoltak volna, nem volt kilyukadva, pont kellemes volt a tejföl-fokhagyma-sajt arány. :)
Márk nagyszájúan mondta, hogy úúúúúúúgy elpicsázlak Gazdálkodj okosan-ban, hogy csak lesel... Persze, persze...
Gyenge kezdés után olyan lendületet vettem, hogy végül én picsáztam. Nem is kicsit. :)
Elindultunk sétálni, és be is tértünk egy parkba, ahol letelepedtünk egy padra, és néztük a lemenő napot. Tudom, tudom, giccs. Dehát nem ez kell az ember lányának? Dehogynem. És akkor még egy kis nyál: Márk szakállán megcsillant a lemenő napfény. :) :) :) (mit fogok én ezért kapni...)
8 felé megéheztünk, úgyhogy elindultunk vacsorát lőni magunknak. Egy eldugott, csendes kis étteremben ettük magunkat degeszre, majd "hazasétáltunk".
Felkerekedtünk, hogy megkeressük a tökéletes alvóhelyünket. Egy játszótéren táboroztunk le, ahol 2 m-re hullámzott az autótól a Balaton. Ahogy felnyitottuk rögtönzött kuckónk csomagtartóját, pont ráláttunk a gyönyörű Balatonra. Na, meg is indult a fantáziánk, hogy milyen lesz majd reggel a napfelkeltében szexelni. :)
Megágyazás, bekuckózás, aludni próbálás. Igen ám, de Márk hátát folyamatosan vágta a hátsó ülés (egy vastagabb szivaccsal kivédhető a dolog, legközelebb már azt hozunk), egy nyest vagy valami hasonló állatka randalírozott az autó motorháztetején, és a tetőn. Ezért felhúztam a résnyire nyitott ablakot, nehogy bemásszon. De akkor meg nem kaptunk levegőt. Mindegy, szóval lényeg a lényeg, eljött a reggel, mikoris konstatáltuk, hogy mindkettőnknek nagyon kell wc-zni. :) Irány a 20 km-re lévő Tesco. Utoljára akkor örültem ennyire a fogkefémnek, amikor Kingáékkal sátoroztunk Balaton Soundon. :)
Körbekocsikáztuk a Balatont, majd irány haza.
Ja, és ami még meglepetés volt nekem: a kis Jazz 3,9-4 l-t fogyasztott egész úton. Az egész kirándulás kijött 10000 Ft-ból benzinestől, kajástól. És milyen nagy élmény picit kiszakadni a városi monotonitásból, belebambulni a napsütésbe, beszívni az eső illatát és megpihenni egy fa alatt.
Tökéletes.
csipeszvoltam
2010. május 31., hétfő
2010. május 3., hétfő
szabadtéren szabadlábon
Mire jó a hétvége? Leginkább arra, hogy hétfő reggel fáradtabban vonszoljam be magam a munkahelyemre, mint ahogy pénteken hazamentem. Tervbe volt, hogy péntek este lenézek a Gödörbe Ludmillára, de annyira feltörte a csudacsini piros pipellőm a lábamat, hogy papucsot is alig tudtam felvenni, úgyhogy azt szkippeltem.
Beruháztunk egy vízipipába, úgyhogy szombat délután 5 óra magasságában sikerült is kibringáznunk a Kopaszira, hogy felavassuk az újdonságos pippanatot. Sajnos az idő nem kényeztetett el minket, úgyhogy 7 felé már igencsak fáztunk, úgyhogy irány a Gödör, ahol Marsóékkal találkoztunk.
Vasárnap internesönel mádörszdéj, előtte halálra zabáltuk magunkat a Belfritben. Koraeste vissza a citybe, irány Óbuda.
Először bringával és rollerrel akartunk menni, de aztán ahogy alaposabban szemrevételeztük egymás bamba fejét, gyorsan áttértünk a bkv-s verzióra. Ez se volt olyan zökkenőmentes, mint ahogy gondoltuk, de viszontagságaink, és a kelleténél jóval több bkvjegyet használva koppra pontosan megérkeztünk a Quimby koncert kezdetére.
Iszonyat tömeg volt, nekünk mégis sikerült az első sor szélére bekönyökölnünk magunkat. Mert: "Mi vagyunk a legnagyobb rajongójuk!" Ugye, Orsi?
Mint utóbb kiderült, a pozicionálás mégse sikerült annyira tökéletesen, mert pont a gigaméretű hangfalak mellett álltunk, úgyhogy a hazafelé út meglehetősen egyoldalú beszélgetésben merült ki:
-Alig hallok.
-Tessék?
-Mondom, alig hallok.
-Jaja, jó volt!
:)
Visszafelé 2 számmal korábban elindultunk, hogy Orsi elérje a 11 órási buszt Diósdra (amiről persze kiderült, hogy 11.55-kor indul, sőt, 11.25-kor is... :)
Orsitól hallottam egy kifejezést, még múlt szerdán. Maktub. Jelentése: írás. Arra szokták használni, ha valami sorsszerű történik az emberrel. Valami, ami egyértelműen az orrunk alá dörgöli, hogy minden mindennel összefügg, és igenis van egy felsőbbrendű erő (hívjuk mondjuk sorsnak), ami irányít.
Állunk a buszmegállóban, és várjuk a 86-ost. Mivel nem tudtuk, hogy hol van a megállója, addig keresgettük, amíg utolért minket a tömeg. A megállóból Orsi felhívja Gábort, hogy mikor találkoznak. Gábor mondja, hogy most megy a barátnőjéhez, nem tudnak összefutni. Mi megunjuk a tömegben várakozást, és úgy döntünk, hogy inkább 1-es villamossal megyünk. Rohanunk, és épp elérjük a vilit. A következő megállónál pedig felszáll Gábor. Na, mi ez, ha nem Maktub. :)
Egy mondat kattog a fejemben egész nap: a hétfő mindig széttör. Busa Pistánk örökbecsűt alkotott. :) Kár, hogy tényleg utálatos ez a hétfő. Pedig egész szerethető neve van.
Beruháztunk egy vízipipába, úgyhogy szombat délután 5 óra magasságában sikerült is kibringáznunk a Kopaszira, hogy felavassuk az újdonságos pippanatot. Sajnos az idő nem kényeztetett el minket, úgyhogy 7 felé már igencsak fáztunk, úgyhogy irány a Gödör, ahol Marsóékkal találkoztunk.
Vasárnap internesönel mádörszdéj, előtte halálra zabáltuk magunkat a Belfritben. Koraeste vissza a citybe, irány Óbuda.
Először bringával és rollerrel akartunk menni, de aztán ahogy alaposabban szemrevételeztük egymás bamba fejét, gyorsan áttértünk a bkv-s verzióra. Ez se volt olyan zökkenőmentes, mint ahogy gondoltuk, de viszontagságaink, és a kelleténél jóval több bkvjegyet használva koppra pontosan megérkeztünk a Quimby koncert kezdetére.
Iszonyat tömeg volt, nekünk mégis sikerült az első sor szélére bekönyökölnünk magunkat. Mert: "Mi vagyunk a legnagyobb rajongójuk!" Ugye, Orsi?
Mint utóbb kiderült, a pozicionálás mégse sikerült annyira tökéletesen, mert pont a gigaméretű hangfalak mellett álltunk, úgyhogy a hazafelé út meglehetősen egyoldalú beszélgetésben merült ki:
-Alig hallok.
-Tessék?
-Mondom, alig hallok.
-Jaja, jó volt!
:)
Visszafelé 2 számmal korábban elindultunk, hogy Orsi elérje a 11 órási buszt Diósdra (amiről persze kiderült, hogy 11.55-kor indul, sőt, 11.25-kor is... :)
Orsitól hallottam egy kifejezést, még múlt szerdán. Maktub. Jelentése: írás. Arra szokták használni, ha valami sorsszerű történik az emberrel. Valami, ami egyértelműen az orrunk alá dörgöli, hogy minden mindennel összefügg, és igenis van egy felsőbbrendű erő (hívjuk mondjuk sorsnak), ami irányít.
Állunk a buszmegállóban, és várjuk a 86-ost. Mivel nem tudtuk, hogy hol van a megállója, addig keresgettük, amíg utolért minket a tömeg. A megállóból Orsi felhívja Gábort, hogy mikor találkoznak. Gábor mondja, hogy most megy a barátnőjéhez, nem tudnak összefutni. Mi megunjuk a tömegben várakozást, és úgy döntünk, hogy inkább 1-es villamossal megyünk. Rohanunk, és épp elérjük a vilit. A következő megállónál pedig felszáll Gábor. Na, mi ez, ha nem Maktub. :)
Egy mondat kattog a fejemben egész nap: a hétfő mindig széttör. Busa Pistánk örökbecsűt alkotott. :) Kár, hogy tényleg utálatos ez a hétfő. Pedig egész szerethető neve van.
2010. április 30., péntek
Eiffel az új Gödör? avagy újratalálkozások
Már megint majdnem győzött a lustaság. De végre túlléptünk az öreges "Menjünk inkább haza, mert fáradt vagyok." mondatokon, és rávettük magunkat, hogy elnézzünk a Nyugati téren elhelyezkedő U26 nyitóbulijára, ahol a Booka Shade lépett fel. Dóri nagyon cuki volt, az ÖSSZES előadó ÖSSZES számánál megkérdezte, hogy: "EZ MÁR A BOOKA SHADE?" Aztán amikor mondtuk, hogy igen, ezek már ők, azt mondta: "Ez tényleg nagyon jó, ez tetszik a legjobban." Tévedtünk. Az még mindig a Biscuit Reality volt. :) :) :)
Olyan emberekkel találkoztunk tegnap, akikkel már évek óta nem. Valahogy mintha a tavasszal újraéledt volna a kimozdulás, a bulizás, az új helyek utáni vágy.
Gejzával nagyon jó volt bandázni, (annak ellenére, hogy a bringát végül nem róla neveztük el, és a hosszú haja se tetszik annyira...), Imit is régen láttuk, Bios szorosan Anya szoknyája mellett volt egész este, de azért odaköszönt nekünk is, ezt mindketten lájkoltuk. Gát Petiről megállípítottuk, hogy nagyon le van fogyva, és a hónapokkal ezelőtt megbeszélt találkozó a mai napig nem valósult meg. :( Sebaj, ami késik, az kamatozik.
Dudi hozta a formáját: tengleng, teszvesz, pirigpörög, izegmozog, meg néha kicsit zizeg. No, hát tegnap NAGYON zizegett! :) Szeretünk Duddancs!
Fanna kicsit később talált oda az Eiffelhez, node ezt most betudjuk annak, hogy a szerelem okozta rózsaszín ködből még GPS-szel is nehéz lehet bárhova eltalálni. :)
A hely egész jónak tűnik, annak ellenére, hogy a szomszédos Retropolisból egészen bizarr és fura arcok tévedtek át. Remélhetőleg ez nem válik szokásukká.
Hogy mitől félünk? Hogy nyár végére az egyébként igényesen kialakított "meder" szét lesz rombolva, tele lesz szeméttel, és ahogy annak idején a Gödörnél (ezen sokat segített a közelmúltban bevezetett biztiőrös beengedés) is érzékelhető volt, hogy megjelentek a hajléktalanok, meg a mindenféle punk fazonok, akiknél nem lehetett eldönteni, hogy a kezükben hurcibált üvegben higító van, vagy tablettásbor.
Booka Shade egyébként nagyon élvezhető volt, a tömeg se volt annyira tragédia, a Nyugati Pályaudvar épületére vetített animált falfestés pedig egyszerűen zseniális. (Konkrétan több, mint egy évvel ezelőtt mondtam a főnökeimnek, hogy ezt nekünk kéne megcsinálnunk valamelyik projektünknél, de persze lecsúsztunk róla...)
Száz szónak is egy a vége, nem csak az U26 nyílt meg, hanem visszavonhatatlanul és végérvényesen kijelenthetjük:
Olyan emberekkel találkoztunk tegnap, akikkel már évek óta nem. Valahogy mintha a tavasszal újraéledt volna a kimozdulás, a bulizás, az új helyek utáni vágy.
Gejzával nagyon jó volt bandázni, (annak ellenére, hogy a bringát végül nem róla neveztük el, és a hosszú haja se tetszik annyira...), Imit is régen láttuk, Bios szorosan Anya szoknyája mellett volt egész este, de azért odaköszönt nekünk is, ezt mindketten lájkoltuk. Gát Petiről megállípítottuk, hogy nagyon le van fogyva, és a hónapokkal ezelőtt megbeszélt találkozó a mai napig nem valósult meg. :( Sebaj, ami késik, az kamatozik.
Dudi hozta a formáját: tengleng, teszvesz, pirigpörög, izegmozog, meg néha kicsit zizeg. No, hát tegnap NAGYON zizegett! :) Szeretünk Duddancs!
Fanna kicsit később talált oda az Eiffelhez, node ezt most betudjuk annak, hogy a szerelem okozta rózsaszín ködből még GPS-szel is nehéz lehet bárhova eltalálni. :)
A hely egész jónak tűnik, annak ellenére, hogy a szomszédos Retropolisból egészen bizarr és fura arcok tévedtek át. Remélhetőleg ez nem válik szokásukká.
Hogy mitől félünk? Hogy nyár végére az egyébként igényesen kialakított "meder" szét lesz rombolva, tele lesz szeméttel, és ahogy annak idején a Gödörnél (ezen sokat segített a közelmúltban bevezetett biztiőrös beengedés) is érzékelhető volt, hogy megjelentek a hajléktalanok, meg a mindenféle punk fazonok, akiknél nem lehetett eldönteni, hogy a kezükben hurcibált üvegben higító van, vagy tablettásbor.
Booka Shade egyébként nagyon élvezhető volt, a tömeg se volt annyira tragédia, a Nyugati Pályaudvar épületére vetített animált falfestés pedig egyszerűen zseniális. (Konkrétan több, mint egy évvel ezelőtt mondtam a főnökeimnek, hogy ezt nekünk kéne megcsinálnunk valamelyik projektünknél, de persze lecsúsztunk róla...)
Száz szónak is egy a vége, nem csak az U26 nyílt meg, hanem visszavonhatatlanul és végérvényesen kijelenthetjük:
ITT A TAVASZ!
csipeszvoltam
2010. április 29., csütörtök
Feltámadás
Tegnap azt mondták nekem, hogy tökre jó volt az IMU, és hogy folytatnom kéne. Úgyhogy most megembereltem magam, és ideböffentek pár sort, csak úgy bemelegítésként.
Hogy mi történt az elmúlt cca másfél évben? Hümmm, igazándiból semmi. Kicsinyke lelkivilágunk és gazdaságunk minduntalan krízisből krízisbe keveredett, a képzeletbeli hullámvasút upjait és downjait néma sikollyal az arcunkon konstatáltuk. Ez azért megalapozta az alaphangulatot mindenhol. Meguntuk a bulizást, sokkal inkább a párkapcsolat, a nyugis hétvégék, és a pihentető alvás került előtérbe. Kingának is lefőtt a kávé, mostmár nem Hozékkal pörgünk, eljött a felelősségteljes felnőttkor ideje.
SE!!!!
Na jó, még mindig ugyanolyan lükepókok vagyunk, mint eddig, csak van mellettünk egy-egy társ, aki nem csak társ a mindennapokban, hanem társ a hülyeségekben is.
Ennyit erről egyelőre, aztán majd ha jön az ihlet, folytatom.
pámpárám!
csipesz voltam
jujujuuuuuuuj, majdnem elfelejtettem: gyertek Booka Shade-re a Nyugati téren az Eiffelhez ma 7-re! JÓLESZ!
Hogy mi történt az elmúlt cca másfél évben? Hümmm, igazándiból semmi. Kicsinyke lelkivilágunk és gazdaságunk minduntalan krízisből krízisbe keveredett, a képzeletbeli hullámvasút upjait és downjait néma sikollyal az arcunkon konstatáltuk. Ez azért megalapozta az alaphangulatot mindenhol. Meguntuk a bulizást, sokkal inkább a párkapcsolat, a nyugis hétvégék, és a pihentető alvás került előtérbe. Kingának is lefőtt a kávé, mostmár nem Hozékkal pörgünk, eljött a felelősségteljes felnőttkor ideje.
SE!!!!
Na jó, még mindig ugyanolyan lükepókok vagyunk, mint eddig, csak van mellettünk egy-egy társ, aki nem csak társ a mindennapokban, hanem társ a hülyeségekben is.
Ennyit erről egyelőre, aztán majd ha jön az ihlet, folytatom.
pámpárám!
csipesz voltam
jujujuuuuuuuj, majdnem elfelejtettem: gyertek Booka Shade-re a Nyugati téren az Eiffelhez ma 7-re! JÓLESZ!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
