Csak így öregesen... - filózósan

Egész napos szombati munka után de jó is a barátokkal nagyokat röhögni a kanapén miközben csipszet (neeeem, ez a zacsis változat...) ropogtatunk. No meg Kinga anyuja féle sütit, de szigorúan hátsó fogakkal, mert hátha kemény... Vigyázzunk, mert az időskori csontritkulás sajnos a fogakat is tönkreteheti. :D
Nuszóval. IMU most nem IMU igazán, de nagyon is jól sikerült. 5 felé felugrottam Kinguhoz, hogy kimenekítsem lassan egy hete tartó ingerszegény életmódjából. Elhatároztuk, hogy előzetes progi skipelés ellenére meglátogatjuk levest (alias Andy Soup), és megnézzük édes négyesben a Vicky, Christina, Barcelona-t. Andy hosszú perceken át tartó tökölődését a kábelekkel, tv-vel és a laptoppal betudtuk másnaposságának, de ez sem mentett meg minket attól, hogy a fekete fehér tévé tetejére helyezett laptopról nézzük a filmet. Hogy miért? A probléma összetett. A laptop hangja nem volt elég erős, viszont a kábelek nem értek el az erősítőig. A tv viszont valamiért csak fekete-fehér képet volt hajlandó adni. Tehát mindenki válogathatott: nagyobb képernyőn fekete-fehérben, vagy színesben hang nélkül. Persze Imi a háttérben azért néha felolvasott 1-2 viccet, vagy bkv-s pornót nézetett velünk. :D
Nagyon móki volt (hogy Dudit idézzem)!
Jujj, megtelt a kád, csobb...


csipsz


Hozzáteszem a magamét :D
köszönjük levesnek a meghívást.
A két borodat legközelebb viszem - te galád, de ok már a fogadásnál tudtuk mind a ketten, hogy te fogsz nyerni, de hogy duplázol?! :)

Szeretném jelezni, hogy anyukán sütije nem kemény! Hanem nagyon finom!
Leves, ezek után nem is merte elővenni az ő anyukája kajáját - mondtam, hogy remélem jól főz :) (ezek kis benfentes gusztustalan dolgok voltak most).

Aki látta a filmet, aki nem, kicsit elemeznék:
storyt rövírom, de menjetek el nézzétek meg, lehetőleg színesen, nem véletlen, hogy vannak :) ( a laptopot választottam, a tévétől csak hangot loptam hozzá:)).

2 barátnő elmegy Barcelónába 2 hónapra nyaralni.
Egy szőke és egy barna: természetesen a barna lány reprezentálja a kész érvekre támaszkodó, átgondolt és tudatos életmódot.
A szőke, telt ajkú feme fatale (hát én nem tudom, szerintem serpenyő fejű volt, és ha már a haját kiszőkíti, szőkítse hozzá a szemöldökét is), pedig a bujaságot, az életigenlést jelképezi.
Természetesen, nehogy uncsi legyen a nyár, megjelenik egy férfi a két lány világában: aki mint Bacchus, borral és szerelemmel kecsegtet :) majd természetesen, mint egy kis varázssigetre elcsábított a két lányt szülővárosába.

Az éppen házasodni készülő barna hajú lány, természetesen ellenkezett... a szőke meg ment volna... mentek is...

Nos, röviden és tömören: a barna szerencséjére a szőke lebetegedett, így Bacchus elcsábíthatta az "agy-nőt"...
Akinek ezentúl bűntudata volt, hogy a bokorba fektette egy spanyol macho :).
De innentől kezdve végig azon töpreng - talán élete végéig - hogy nem biztos benne, hogy az az a jó, ha a szerelemben az eszünkre hallgatunk...
Bár a szőke nő sem találta meg a filmben a szerelmet, de ösztönösen cselekedett... neki még nyitva van a kapu, csak meg kell találnia, át kell mennie rajta... a barna a rossz kaput választotta, így -ahogy Csipesz fogalmazott- "fixen nyert magának egy boldogtalan életet".

Nem biztos, hogy mindenki számára ez jön le a filmből, de számomra egyértelmű volt az üzenet: ne erőltessük azt, amit csak az eszünk szeretne. Tanuljunk meg különbséget tenni, az ész diktálta és a szív diktálta döntés között...
Ha valami elkezdődik, járjunk a végére, egyébként életünk végig azon fogunk töprengeni, hogy "mi lett volna, ha?!". Az utat járjuk végig... Ösztönös cselekedeteinket ne szorítsuk vissza, csak mert eszünk azt diktálja, hogy ez így lesz jobb...
Tudom ez nyálas, de én akkor is hiszek benne: vannak felsőbbrendű erők, akik irányítják "sorsunkat", egyengetik utunkat...
Valóban generációnk nagy problémája, hogy sokszor hagyjuk magunkat sodródni, máskor pedig pont nem...épp ellenkezőleg, ragaszkodunk elképzeléseinkhez: épp ami könnyebb... nem mindig egyszerű az sem, ha az ember sodródik. Lehet nem így terveztem vmit, nem így képzeltem el, és foggal - körömmel ragaszkodom hozzá... van aki a kapcsolatához, van a ki a szabadságához...
Ez nem azt jelenti, hogy ne küzdjünk céljainkért, csak lássuk be, hogy mi az, amikor a célt (akár egy régi szerelmet, egy rég elmúlt érzést, aminek talán már csak emlékfoszlánya él bennünk) már elvesztettük.
Az ember szeret reménykedni. Végülis mije is marad, ha már reménykedni sem reménykedhet... egy másik remény?! Addig kapaszkodunk minden kis szóba, mondatba, akár csak beképzelt gondolatba, amíg véglegesen le nem csúszunk a szakadékon... összetörünk, a remény szertefoszlik... ekkor teremtődik meg az új remény "hátha"...

Ha az ember ösztönösen cselekszik, szüksége van a reményre?
A reményt az agy diktálja?
Reménykedni ennek ellenére kell, ez tartja életben az embert...
az ember mindig vár vmit az élettől...
de ha nem várna már semmit sem, akkor szebb és jobb világ jönne?

Fúúú, de nyálas lett.

Puszilok mindenkit
Kinga