visszamegyünk? ...aha...

Atyaég, el nem tudom mondani, mit érzek. Auuuu!!!!!
Megünnepeltük édes Jézus születésnapját. Könyörgöm, mi lenne, ha vallásos lennék??? A beiglizabálós némileg szenvedős Karácsonyi családlátogatás után. (Nem egészen értem, hogy Karácsonykor miért kell politizálni a fa alatt? Nővérem egyik oldal, apukám másik. Makacs rendszerességgel egymásnak esnek. Miért is nem bírják megállni??? Nem értem.) Álzó olyan boldogan nyargaltam kicsiny sárga autómmal hazafelé, mint még soha. P.S-el konzultálva megállapítottuk, hogy ők a Jam-be mennek, mi Kingával meg NEM. Ha fizetnének, se tenném be oda megint a lábam.
Így fél 9 körül kikötöttünk a Szódában. Hejjjeeee-huja! Fél 10 körül befutott G-D-F, majd D rövid, ámbátor velős ismerettségbe keveredett a szomszéd asztalnál ülő Gyurival! :) Egy pillanatig tényleg megfordult a fejemben, hogy D lekever neki egyet!!!
BTW én is megérdemeltem volna egy pofont, mert ihletet kapva D sztorijából, miszerint előző nap egy srác lespriccelte szódával, én is adtam egy adagot neki. Emiatt némileg (azért nem nagyon, mert a haja sokkal jobb lett tőle) lelkiismeret furdalásom van. Bocsesz Babykukorica!
Befutott Á és A is (megint kezd ABC sztori lenni), R.D. szülinapját is megünnepeltük. Ekkorra már eléggé jó volt a hangulat, Kingával elhatároztuk, hogy elindulunk hazafelé. Kint hozzánk csapódott Krisztián, aki némi BGH-t, HBV-t, TCW-t, vagy mittomén milyen három betűs drogot akart volna szerezni. Mondtuk, hogy mi max HVG-t ismerünk, de aztat meg esti szórakozáshoz ritkán visz az ember magával. Sebaj Tóbiás, azért lelkesen rótta velünk az utcákat, és közben baromságokat beszélt. Az Astoriánál észrevétlenül leküldtük az aluljáróba: "Krisztián, menjél sörözni...". Mi meg a giroszosnál: "Visszamegyünk? ...aha..." És boldogan nyargalásztunk visszafelé.
Hümm, a fene se gondolta volna, hogy ilyen pirinyó a világ. Befutott izé-Hozé, majdan viharos gyorsasággal ki is derült, hogy a szomszéd asztalnál ülő társaság, nem hogy kájtos vérvonallal rendelkezik, hanem még egykoron, nagyon régen, imu-s pályafutásunk kezdetén, mi már találkoztunk a Corvintetőn. Eheheeeee! K.G. ezúton bocs, hogy megbetegedtem, tényleg így volt! Aztán meg izé, már nem emlékszem!
Kis cukkermukker ökörködés után lötyögtünk pöttyet a zalagsorban -megjegyzem, nem volt nagy élmény-, aztán elindultunk mi is haza.
Itt a vége, fuss el véle. Most meg fáj a fejem, és tökre nem megyünk gyermekvasutazni, mert Kinga még szuszog az ágyban.

csipesz