Főzi tehetség egyesül a hihhhetetlen nagy tudással!

Bekövetkezett az, amire senki sem számított: a győztes csapat tagjai között tudhatom magam a főzőversenyen. Mindezt úgy, hogy gondolkoztam (volt kvíz) és kő kemény fizikai munkát is végeztem (volt egy nagy húscafat, amit egy jóóóó nagy bárddal kellett darabokra hasítanom…)… mivel paprikát is tartalmazott ( elég durva, masszív és kitartó TV paprika undorom van), nem ettem saját főzetemből, sőt amikor a paprika vágásra került a sor, a szagok elnyomása végett le kellett döntenem egy kis tekilát.

A lényeg az a lényeg: nyertünk, csúnyán lehagyva a többi kollégát (bár véleményem szerint főnöknőm levese irgalmatlanul finom lett – nem nyalizás, mert úgysem olvassa :)).
A nyeremény: egy szakácskönyv… G: „Na, Kinga, most hogy van már szakácskönyved, jöhet a férj és a gyerek!” Ebbe kicsit jobban belegondoltam, és elszörnyelkedtem (mondanak ilyet? Nem, mi? De úgyis értitek.) Ok, lassan (de tényleg lassan) már szeretnék családot, csak egyelőre még élvezem az életem… bár persze utána sem halok meg, csak gyerekkel nem lehet ad-hoc úgy dönteni, hogy én most nem megyek haza, hanem lemegyek Siófokra partizni, kocsi csomagtartóban alszom, vagy lemegyek Balaton Soundra, hálózsák és minden nélkül, és egy táskában alszom :)… értitek… nekem ez a szabadság kell… még… áh, szerintem mindig kelleni fog… csak nem lesz meg…
Kicsit elkanyarodtam, úgy érzem.
Életre szóló okosságokkal a zsebemben (ott hordom az agyam?) indultunk át az A38-ra.
Visszacsatolnék itt Csipesz bejegyzésére (lsd alább): Én tudtam, hogy jófejek :)
Ilyenkor mindig azon tűnődöm, hogy milyen jó nekem, hogy imádom a munkám (kivéve amikor dolgozni is kell:)) és a kollégáim (kivéve akit nem:)).

A este okossága:
L. a cég nőcsábásza, de jól csinálja. Köszönjük, mert a mi kis egonkat akkor is simogatja, ha tudjuk, hogy a fele sem igaz… és minden nőt szédít :D Nekünk, nőknek ez kell… jól esik.

„Az a kutya, amelyik ugat nem harap”
„Hogy ezek a pasik, mi mindent terjesztenek?!” :)

Volt ám egy kisebb kudarc is:
Drága Hozé barátunkra, aki csak éjszaka aktív… de akkor legalább aktív… mikor jön rá a beszélgethetnék?! Hajnali 3-kor… a kis mocsok…(én hülye mondjuk nem tudom, mindek veszem fel a telefont, és miért nem nyomom ki?! Áldott jó lélek vagyok :)). Vissza akartuk szívatni, csak a mocsok nem szólt bele a telefonba… észre sem vette szerintem, hogy fel lett hívva… nem baj Hozé, még valahogy visszakapod ezt a szívatást…

Kinga